Jabbává terebélyesedett

Hogyan rázzuk fel ezt a Jabbává terebélyesedett Fidesz által elnyomott országot?

Hogyan lesz ebben a Jabbává terebélyesedett Fidesz által megerőszakolt, megalázott és kirabolt országban végre olyan ellenzék, aki képes megszólítani a polgárok azon nagyobbik részét, aki egyformán van torkig Orbánnal és Gyurcsánnyal, aki utálja a magát cukinak láttató ordas nácikat is és kiábrándult abból a alsó-középszerűségből is, ami a rendszerváltás óta Magyarországon pusztít?! Erről értekezett Szabó Szabolcs, az Együtt országgyűlési képviselője néhány napja egy nagyon összeszedett írásban. Ugorjunk neki még egyszer: miként lehetne felrázni Magyarországot és elindulni végre a jó úton?

Jabba_anouncements

Szabó Szabolcs, az Együtt országgyűlési képviselője néhány napja írt egy remek blogbejegyzést Az Fideszes áfium ellen való orvosság” címmel, amely írásában arra tett kísérletet, hogy megfogalmazza mi a baj ezen a magyar ugaron. Sajnos ez az írás a mainstream média szempontjából meglehetősen visszhangtalan lett, pedig több ezren osztották meg a közösségi médiában. Viszont rendkívül fontos a Szabó Szabolcs által felvetett kérdésekről beszélgetnünk, hiszen az ezekre adott válaszok vezethetnek minket arra az útra, amely kihúzza Magyarországot abból a mérhetetlenül mély, sötét és áporodott szagú társadalmi-gazdasági gödörből, amely fogva tartja.

Nézzük miként ír Szabó kolléga erről a mindnyájunkat foglyul ejtő gödörről:

“Az elmúlt években mindenki számára nyilvánvalóvá válhatott, hogy nagy a baj Magyarországon. Aki ezt nem látja, az egyszerűen vak. Az ország már nem demokratikus alapokon működik, annak irányítását és módszeres kifosztását egy szűk kör menedzseli. A cél egyértelmű: a gazdasági hatalom megszerzése árán betonozzák be magukat. Közben pedig átgázolnak mindenen és mindenkin, ami és aki az útjukba kerül. Az ország megállíthatatlanul rohan a szakadék fel, de Orbán a fék helyett inkább a gázra lép, és tovább gyorsítja a rombolást. Naponta látjuk és halljuk a híreket arról, hogy az egyes Fideszes potentátok, családtagok és haverok milyen vagyonra és befolyásra tesznek szert, és még csak nem is szégyellik. Mert tudják, hogy amíg Orbán rezsim él és virul, addig ők érinthetetlenek. És ugye legalább 30 évre terveznek.

Az Orbán rendszer elfogadhatatlanságát mutatja, hogy már azok a mértékadó konzervatív értelmiségiek is kihátráltak mögülük, akik korábban bőszen támogatták a Fideszt. A megmaradó, és igencsak kevés számú szervilis jobboldali „értelmiség” körében inkább csak a vagdalkozás, meg a butaság van jelen. Bayer Zsoltra most nem is vesztegetnék szót, de feltűnő a CÖF önfelszámolása, Schmidt Mária esetenkénti furcsa megnyilvánulása, Kovács Ákos blődségei, vagy épp’ G. Fodor Gábor és Lánczi András kínos magyarázkodásai. Ezekkel az emberekkel már nincs is értelme beszélgetni. Felesleges. Egyszerűen levegőnek kell nézni őket. Oszt jó napot!

Persze sokan mondják, hogy hát az előzőek is loptak, de ez a párhuzam erősen sántít. Kétségtelen a korábbi kormányok idején is volt elég korrupciógyanús ügy, meg voltak gyanúsan meggazdagodott emberek, de nem a rendszer és a hatalomgyakorlás lényege volt a lopás. Másrészt ellenük még indult néha eljárás, meg mintha legalább ismertek volna egyfajta mértéket. Arról nem is beszélve, hogy nem nyúlkáltak bele pofátlanul a magánvagyonokba, meg nem a pártkatonákat ültették 9-12 évekre a hivatalok élére. Ma már a haveri cégek módszeres kistafírozása, valamint a Fideszes oligarchahálózat kialakítása a hatalomgyakorlás részévé vált: voltaképpen ispánok irányítanak egész térségeket, régiókat. Ezek az emberek belefolynak minden helyi szintű döntésbe, a megkérdezésük nélkül semmi sem történhet. De ez sem elég, még a kigolyózott embereknek is utána nyúlnak, nem hagyják érvényesülni a rendszerbe beilleszkedni képtelen embereket. Voltaképpen képesek teljesen ellehetetleníteni bárkit. Mindezt azért, mert szerintük így egy esetleges kormányváltás után sem lehet bajuk, mert úgyis az Ő embereik lesznek mindenhol. Tévednek.

Az Orbán rezsim legnagyobb átka azonban az, hogy szó sincs már demokráciáról. A rendszer működésének lényege, hogy egy szűk csoport dönt, bármiféle valós kontroll nélkül. Gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. Az emberek többsége meg inkább ki sem nyitja a száját. Voltaképpen önmagukat korlátozzák, cenzúrázzák az állampolgárok. Látott már valaki például olyat egy demokratikus rendszerben, ahol a közszférában dolgozók óriási számban nem kapnak időben fizetést, és még csak ki se mennek tüntetni? Látott már valaki olyat, hogy a felsőoktatásban dolgozók körében általános az elégedetlenség, de senki nem megy ki tüntetni, senki sem mer sztrájkolni? Franciaországban már az egész országban leállt volna az élet egy országos sztrájk miatt, itt meg legfeljebb az ellenzéki pártokat találják meg néhányan, hogy csináljanak már valamit! És még napestig tudnám sorolni. A lényeg, hogy olyan környezetben érzem magam, mint gyerekkoromban, az 1980-as években. Minden értelmes ember látja, hogy óriási a baj, de tenni csak nagyon kevesen tesznek bármit is. Ennek következtében nem tudja a kormányt akadályozni senki és semmi. Miért? A közéletben azért, mert az emberek vagy félnek, vagy jó nekik a langymeleg. Az Országgyűlésben meg azért, mert bár nincs kétharmaduk, de ha arról van szó, akkor egyesek szívesen kisegíti őket. Tippem van arról, hogy miért, de bizonyítani nem tudom. Mindenkinek a fantáziájára bízom. Ezért van az, hogy az Orbán rezsim hű kiszolgálóiban szemernyi félelem érzet sincs amiatt, hogy egy kormányváltás után esetleg valaki majd felszólítja őket: uraim, akkor most tessék szépen mindent visszatenni a közösbe! Ezért beszél bátran Mészáros Lőrinc arról, hogy ő most akkor venne 1,3 milliárdért földet Felcsút környékén. És nem ég le a bőr a képéről! Ezért mondja Lánczi András, hogy ami itt folyik az nem korrupció, hanem a kormányzás lényege. Ezért van az, hogy egy politikai kinevezett sem ügyel még a kiegyensúlyozottság látszatára sem, mert hiszen úgyis ott fog ülni még 10-20 évig a székében (lásd az alkotmánybírókat, a Médiatanács elnökét, a legfőbb ügyészt stb.). Persze a koppanás majd annál nagyobb lesz, amikor a bukásuk után ezek az emberek el lesznek bocsátva, el lesznek számoltatva az összeharácsolt vagyonuk miatt, illetve az összeférhetetlenség miatt. Mert kétség ne legyen: egy kormányváltás után ezeket az embereket egytől egyig azonnal el kell távolítani a helyéről! Egy kormányváltás után a rendszer gazdasági hátterét is szét kell rombolni. Azonnal és könyörtelenül. Magyarul vissza kell venni az összeharácsolt vagyont, a földeket, a trafikokat, és minden egyebet. Ezekkel ugyanis nem lehet együttműködni. Ha ehhez nem nyúlunk hozzá, akkor gyakorlatilag ellehetetlenítik a következő kormányt.”

Szabó Szabolcs szerint azonban “az Orbán rezsim nem véletlenül alakult ki”, hanem “egyfajta reakcióként jelentkező tünet”. De ki fogja leváltani őket, és mennyi idő múlva?

A magyarok közel felének minden jel szerint tele van a hócipője a politikával. Immunissá váltak rá, és még szavazni sem mennek el: 2014 április 6-án az országgyűlési választásokon például a szavazásra jogosultak 38%-a otthon maradt, és a Fidesz jelöltjeire illetve listájára csak az összes választó 28%-a szavazott.

Vagyis az emberek több, mint kétharmada nem a Fideszt akarta 2014-ben sem. A kérdés az, hogy ki tudja megszólítani ezeket az embereket?

És itt jutottunk el – ismét Szabó Szabolcsot idézve – ahhoz a kérdéshez, hogy:

Ki fogja leváltani őket, és mennyi idő múlva? Nézzék meg a közvélemény kutatási eredményeket! A Fidesz-KDNP még mindig magasan vezet (a menekültügyet gátlástalanul kihasználó kampányával visszatornázta magát a 2014-es választások körül mért támogatottságára), második a Jobbik, és aztán jön a töredezett baloldali és liberális oldal, az LMP meg egy vicc, mert nem a kormány leváltása a működésének célja. A probléma lényege az, hogy a Jobbikon kívüli ellenzéki térben nincs a választók által hitelesnek elfogadott erő. Ez részben a pártok hitelességi problémája (erről kicsit később), másrészt a „baloldali értelmiség” véleményvezérei által generált probléma. Elég csak kinyitni egy ellenzékinek tartott újságot, rákattintani egy rendszerkritikusnak tekintett hírportálra, átkapcsolni egy kormánykritikusként nyilvántartott televízió csatornára. Az ott megjelenő vélemények vagy egyszerűen egy platformra helyezik a kormányt és az ellenzéket (ezek sem jobbak, mindegyik politikus lop, ezek sem tudják mit akarnak, a demokrácia halott, ma már nincs jobb és baloldal stb.), vagy pedig továbbra is azokkal a politikusokkal és közéleti szereplőkkel jelenítik meg az Orbán rezsimmel szemben kritikus véleményt, amely egyszerűen elriasztja a választókat. Tényleg megdöbbentő, hogy olyan politikusok, politológusok és közéleti véleményvezérek dominálnak még mindig, akik már gyerekkoromban és fiatal felnőtt koromban is meghatározóak voltak. A különbség csak annyi, hogy akkor még figyeltek ezekre az emberekre, ma pedig inkább már a ciki kategóriába tartoznak. És miért nem hallgat már rájuk senki? Mert ők is hozzájárultak ahhoz, hogy Orbán hatalomra kerüljön.”

Szigetváriként örömmel idézem ismét Szabó Szabolcs azon jelzését, hogy érdemes megfogadni Zrínyi Miklós tanácsát:

Amitől pedig nemcsak a katonaságnak, de az egész hazának sorsa függ, az – hogy újoncokúl oly ifjak vétessenek föl, akik nemcsak testben, de lélekben is legkitűnőbbek. Az állam ereje és a római név dicsőségének alapja az újoncok első megvizsgálásában rejlik. Ne gondoljuk, hogy ez könnyű feladat, vagy hogy különbség nélkül akárkire rábízható, s a régieknél e képesség Sertorius* különös erényei közé tartozott. Annak az ifjúságnak ugyanis, amelyre a tartományok védelmét s a háborúk sorsát bízzuk, ha van választék, származás és erkölcsök szempontjából is kifogástalannak kell lennie, mert a becsület teszi a katonát jó katonává.”

Valóban. Igaza volt Zrínyinek és igaza van Szabó Szabolcsnak: “váltani kell: friss arcokra, friss gondolatokra van szükség”.

Mindeközben már Kövér László fideszes vezérürü szerint is szüksége lenne egészséges versenyre a hazai politikai életnek , mondván: “a Fidesznek sem tesz jót, hogy nincs versenytársa”. Úgy látszik, hogy nagybajszú Laci bácsi nem csak unokára, hanem afféle őfelsége ellenzékére is vágyik, de ebben nem lehetünk partnerei, nekünk egy olyan ellenzéket kell felépíteni, aki a maga makulátlan tisztességén nyugvó betonszilárdságú alapjain állva úgy tudja teljesen lefegyverezni a Jabbává terebélyesedett Fideszt, hogy közben nincs szüksége olyan szereplők “segítségére”, akik ugyan azt a politikai posványt jelenítik meg, mint amit Orbán, Kövér, Rogán vagy Tiffán.

Pedig – sajnos – ahogy Szabó Szabolcs is megfogalmazta:

“Még mindig azt hallom az ellenzéki hinterland „véleményformálóitól”, hogy össze kell fogni Orbán ellen! És nagyjából el is fogy itt a tudomány. Ezektől az emberektől csak egy dolgot kérdeznék: rosszul emlékszem, hogy 2014-ben az összefogó „civakodó ellenzék” képtelen volt hiteles erőként mutatkozni? Szerintem pontos a memóriám. Még egyszer ugyanezt nem kének ráerőltetni senkire. A Fideszből kiábrándultak számára ugyanis nem volt vonzó alternatíva. Tessék minden pártnak arra szánni a következő egy éveket, hogy a szervezetüket építsék, bővítsék. Az a párt, amelyik saját belső ügyeivel van elfoglalva (például azzal, hogy ki legyen a párt vezetője), nem jut semmire! Az a párt, amelyik a többi ellenzéki párt módszeres izélgetésével van elfoglalva kamu blogokon, nem jut semmire! Meg lehet persze ugorni így is az 5 százalékot, de az Orbán rezsim ettől nem fog összeomlani. Sőt!”

Az Orbáni kétharmadot éppen egy hiteles arc, Kész Zoltán időközi választási győzelmével lehetett letörni. De nem elég friss arcokat találni, mert csak halkan jelezném, hogy éppen a “friss arc” Kész Zoltán volt az, aki az egyik legnagyobb politikai hiénával, Fodor Gáborral írta alá az első politikai megállapodását.

Ezért amellett, hogy friss gondolatokkal rendelkező, friss arcokat kell bevonnunk a közéletbe, arra is oda kell figyelnünk, hogy nehogy rutintalanságuk révén vigye őket falnak a fideszes lejáratókampány-gépezet, vagy a végletekig cinikus, és gyakran könyörtelen “ellenzéki” média.

A friss arcokat ezért már most meg kell találni és segíteni őket a rutin megszerzésében. És ebben mindazoknak segítenie kell, akik már jelen vanna a közéletben és eközben megőrizték a hitelességüket.

El kell oszlatnunk azt “az ellenzéki pártok (és köztük a nagyobbak) teljesítménye miatt is általánosan elterjedt nézetet, hogy a politikusok lusták, és csak a saját javuk érdekében dolgoznak, és egyébként is menjen a francba az összes politikus”.

Berkecz Balázs, az Együtt elnökségi tagja

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: szerkeszto@ezahir.hu
küldök