Generic selectors
Csak teljesen egyező találatok
Search in title
Keresés a tartalomban
Keresés a cikkekben
Search in pages
Válasszon kategóriát
100 éve történt
Baleset
Belföld
Bulvár
Bűnügy
Érdekes
Fotó
Gazdaság
Hírek
Időjárás
Kisvárda
Kultúra
Mátészalka
Megyei
Nagy Kép
Nemzetközi
Nyírbátor
Nyíregyháza
Pártok
Programajánló
Rövidhír
Sport
Szavazás
Tiszalök
Tiszavasvári
Tudomány
Uncategorized
Vélemény
Vezetőhír
Videó

Mikor Mária színre lépett, alaposan meglepett. Halk szavát a fekete pólóval tette erőteljesebbé. A patyolatfehér, steril világnak erőteljes kontrasztot adott a gyász színe, onnantól már nem lehetett nem odafigyelni rá.

Kifizetetlen túlórákról, végletekig kizsigerelt egészségügyi szakdolgozókról beszélt, pályaelhagyásról, szakember- és eszközhiányról, leamortizálódott műszerparkról, rothadó ellátórendszerről, küszködő emberekről. Már több mint kilenc hónapja, hogy a feketepólós Sándor Mária mindannyiunk személyes ismerőse, túl van néhány demonstráción, hídfoglaláson, a kezdeményezett és rapid módon visszavont etikai eljárás-ügyön, megannyi nyilvános megszólaláson, Respect-díjon, Év embere elismerésen.

00238014

Továbbra is halk, megfontolt beszéddel mind több részletet tár elénk céljairól, mindenki érti, mit akar. Az egészségügyben dolgozók bérének rendezését követeli a maga szelíd módján, de hogy, hogy nem, tudjuk, hogy ezzel egy emberi egészségügyi ellátórendszert vizionál, a mostani rettenet helyett tisztességes betegellátást akar, mert az lehetséges, ha van hozzá politikai akarat. Nem kérdés számomra, hogy Sándor Mária nem magáért, még csak nem is egyszerűen a többi nővérkéért indított harcot, hanem mindannyiunkért, a mai és majdani betegekért. Amióta kiállt elénk értünk, azóta nincs állása, takarításból van jövedelme. A Facebookon követhető, hogy járja az országot, mozgósítani igyekszik, hogy fogjunk össze. A legfrissebb hír szerint sztrájkot szervez akciószövetségben a PDSZ-szel.

Mikor Katinka kiállt a sajtó nyilvánossága elé, nem gondoltam, hogy a széles közönség figyelmére érdemes mondanivalója van. Sportbelügy. Ő a papír diszkrét zizegésével adott nyomatékot mondanivalójának, mikor a kamerák előtt összetépte azt a 12 milliós szerződést, amit a megvesztegetésére szántak. Súlyos gesztus, de félek, sokan egyelőre csak annyit értenek, hogy Hosszú Katinka nem bérharcot folytat, neki nem pénz kell. Mondjuk ezt ki is mondta: „Nem az volt a célom, hogy a saját bankszámlám növekedjen.” Az úszósport feltételeinek javításáért, az elméleti és technikai háttér fejlesztéséért emelt szót, azt akarja elérni, hogy a Magyar Úszószövetség tegye a dolgát. A fűthető gyeppel kényeztetett falábú focistákra gondolva hamar a hazai viszonyok sűrűjében találjuk magunkat, de ha a lényegnél akarunk maradni, ellent kell állnunk a csábításnak, hogy a történteket kormány-ellenzék relációban értelmezzük. Egy világszínvonalon teljesítő sportoló arra akarja ráirányítani a figyelmet, hogy hazai viszonyaink erősen elmaradtak a fejlett világban bevett megoldásoktól, de a vezetők nem akarják érteni, mire gondol. Ahelyett, hogy a valódi teljesítmények, a verseny felhajtó ereje számára professzionális feltételeket biztosítanának, azon fáradoznak, hogy hiteltelenítsék, ellenszenvessé tegyék azt, aki kibeszél a sorból, mert nekik ez így sokkal jobb…

Nincs ebben a két történetben semmi közös. Ha csak nem a klórszag.

Ha csak nem az a mindennapi küzdelem – mindegy, hogy az inkubátor mellett vagy a medencében -, amihez ez a társadalom nem biztosít emberi körülményeket, kiszámítható, tiszta viszonyokat. Ha csak nem a közöny, a cinizmus, az önérdek, ami nem engedi, hogy élhetőbb élet jusson az igyekvőknek, a tisztességgel teljesítőknek. Ha csak nem az macsó gőg, ami fojtogat. A tehetetlenség elleni fellépés. A mutyi, az urambátyám-viszonyok tagadása.

Ha csak nem a szolidaritás érzése. Ha csak nem az empátia. Ha csak nem a bátorság. Ha csak nem a felelősségérzet, ami arra hajt, hogy ki kell állnunk azért, amiben hiszünk. Ki kell állnunk magunkért.

Mária. Katinka.

Anna, Beáta, Cecília, Csilla, Dóra, Emma, Fanni, Gabriella, Gyöngyi – valahány név a naptárban…

Hölgyeim, készülődnünk kellene.

 

Kárpáthy Andrea