Generic selectors
Csak teljesen egyező találatok
Search in title
Keresés a tartalomban
Keresés a cikkekben
Search in pages
Válasszon kategóriát
100 éve történt
Baleset
Belföld
Bulvár
Bűnügy
Érdekes
Fotó
Gazdaság
Hírek
Időjárás
Kisvárda
Kultúra
Mátészalka
Megyei
Nagy Kép
Nemzetközi
Nyírbátor
Nyíregyháza
Pártok
Programajánló
Rövidhír
Sport
Szavazás
Tiszalök
Tiszavasvári
Tudomány
Uncategorized
Vélemény
Vezetőhír
Videó

Valamikor a világra jövés után, és az életben maradás küzdelmes időszakában összebarátkoztam az egyedülléttel. Nem emlékszem pontosan mikor is, de már mire az eszemet tudni véltem, rég egyedül üldögéltem mindenféle félreeső helyeken. Kedvenc helyeim a kis, eldugott zugok voltak, ahol az orromban érezhettem a fa illatát. Édesapám asztalos lévén ilyen hely bőven jutott nekem az otthonunkban, kint az udvaron, vagy a raktár egy félreeső részén.

1451393566

Kevesen tudják, hogyan készül egy heverő, egy ágy. Mindenesetre jelen szempontból – melyben az egyedülléthez való ragaszkodást próbálom érzékeltetni – fontos betekintést engednem eme szakmai dologba.
A heverő ágybetéte egy fa rámára épül fel. Ezek a fa rámák úgy néznek ki, mint egy olyan létra, aminek mind a két végén vannak még fokok. Tulajdonképpen kereteket kell elképzelnünk, melyeket, ha egymásra pakolunk nagyobb mennyiségben – minimum 20-30 db-ot – a csapok által kialakított közök, egy kisebb méretű faodút eredményeznek. Hát ezekben a mesterséges odúkban bújtam el a világ elől, míg ki nem nőttem őket. Jól el lehetett rejtőzni, és az embernek részévé vált a frissen gyalult, fűrészelt fa illata. Ebben az időszakában az életemnek sok szálka ment a kezembe, hiszen velejárója volt a célba érkezésnek, mert mire keresztülmásztam az akadályokon, hogy megtalálhassam a legfélreesőbb, és legideálisabb magasságú ráma halmot, az bizony sok szálkával és gyantával tönkretett ruhát eredményezett.
Órákig tudtam üldögélni ezeken a helyeken, és álmodozni múltról és jelenről, tervezve a jövőt. A múltról, ami lehet csak egy kirándulós hétvége volt a családdal, mert abba a szerencsés helyzetbe születtem, hogy már nagyon hamar megmutathatták nekem a szüleim Magyarország majd minden szépségét. Minden hétvége valahol másutt telt. Egy hegyen, vagy egy tónál, vagy egy nagyobb városban. Megtanulhattam észrevenni a madarakat, hallani a szelet és a fákat, és rácsodálkozhattam az épületek szépségére kívül, belül. Még ezelőtt 10 évvel is – édesapám utolsó nyarán – újra végigjártuk Budapest múzeumait. Emlékszem hogyan állt, kíváncsi tekintettel apukám majd egy órán át a Közlekedési Múzeum kisvasút makettjei előtt. Vagy anyukám, hogyan ült a Szépművészeti Múzeum óriási falfestményei előtt órákig. Megtanultam tőlük látni.
Az egyedüllétet nem tőlük tanultam. Azt csak hoztam magammal egy küzdelmes életszakaszból talán, ami szép mesének hangzik, de kideríthetetlen, hogy igaz-e. Május 8-ra voltam kiírva születni, és én a nagy igyekezetemben világra jöttem február 11-én. Talán az is lehet, hogy döntenem kellett életről és halálról, és én ezt választottam. Törékeny kisemberként láttam meg a világot, és hosszú hónapokra inkubátorba száműződtem, megszerettem egyedül lenni, és várni, álmodni, figyelni.
Aztán megtanultam látni azt, amit nem mindenki. A szépséget. Azt a szépséget, mely minden ember legmélyéről fakad. A szelídséget, amely a lélekben születik meg, és egy tekintetben tud összpontosulni. Valamint egy nagyon fontos dolgot tudtam még magamévá tenni, a türelmet.
Nagyon hamar rájöttem, hogy jobb kivárni mindennek a sorát, mert mindennek rendeltetésszerű ideje van. (És akkor máris filozófiai kérdéssé válik, hogy vajh, miért is ily korán születődtem. De nincs rá válasz. Talán kezdetben elsietek dolgokat, hogy aztán türelemmel várakozhassak. Magam sem tudom.)
Az élet paradoxonjait nem kell mindig megérteni, mert talán együtt járhat a sietség is a türelemmel, míg az egyedüllét szeretése is együtt járhat a társaságban való jártasságban. Érdemes kipróbálni, ha az ember nagy társaságban van, elhúzódni félre, és nézni az ismerős arcokat. Belelesni – de nem belehallgatni – egy-egy beszélgetésbe, figyelni testtartásokra, érintésekre, szemvillanásokra. A frissen fűrészelt fa illata nélkül is működik.

 

Vaskó Ilona

Hirdetések