Generic selectors
Csak teljesen egyező találatok
Search in title
Keresés a tartalomban
Keresés a cikkekben
Search in pages
Válasszon kategóriát
100 éve történt
Baleset
Belföld
Bulvár
Bűnügy
Érdekes
Fotó
Gazdaság
Hírek
Időjárás
Kisvárda
Kultúra
Mátészalka
Megyei
Nagy Kép
Nemzetközi
Nyírbátor
Nyíregyháza
Pártok
Programajánló
Rövidhír
Sport
Szavazás
Tiszalök
Tiszavasvári
Tudomány
Uncategorized
Vélemény
Vezetőhír
Videó

Nagy lépést tettem ma. Egy, azt hiszem három éves történet zárult le ezzel számomra.

Levelet írtam, és kiléptem az Antiszegregációs Kerekasztalból.

Én, aki mindig azt hangoztatom, hogy mennyire fontosnak tartom a munkánk beépítését az állami rendszerbe, ezen a vonalon feladom. Többször eljutottam már erre a pontra, főleg, mert úgy éreztem, annyira nem egy nyelven beszélünk, annyira másképp látjuk, de mindig vártam, reméltem, hogy változik valami, és legalább mérsékelni, fékezni tudok dolgokat. 

Rostás Norbi rajza
Rostás Norbi rajza

Maradtam, mert azt reméltem, mikor szakember ül az államtitkári székbe, változás lesz. Aztán akkor is, amikor az a bizonyos miniszteri rendelet megvitatása volt, és úgy tűnt, átgondolják újra. Aztán létrejött egy munkacsoport, a deszegregáció lépéseinek kidolgozására….akkor is azt hittem, megindul végre valami.

De nem így lett. Legalábbis szerintem nem. Egyre jobban elszigetelődtem a véleményemmel, a félelmeimmel, a tapasztalataimmal.

Az utóbbi időben már nagyon rosszul éreztem magam a pozitívumokat hangsúlyozó megbeszéléseken -miközben én a terepen pont az ellenkezőjét tapasztalom. Mindig ugyanazokban a körökben jártunk, ugyanazokat mondtuk, ugyanazokra nem kaptunk választ….újraértelmeztünk mindent, új kutatások, esettanulmányok szükségességégéről beszéltünk, figyelmen kívül hagyva a korábbi kutatásokat, elemzéseket, olyanokat, mint a Zöld könyv….ezeket be sem lehetett emeltetni a látókörbe.

A legjobban pedig azt hiszem, az zavart, hogy olyan hatások ellen kellett volna stratégiát kidolgozni, amit éppen ez a rendszer hozott létre. Amit enged, táplál ma is, hiszen fokozódik a szegregálódás, hiába találunk ki bármit, mert lehet szegregálni, iskolán belül is, településen belül meg pláne, hiába küzdünk az iskolai lemorzsolódás ellen, ha a 16 éves tankötelezettség él, stb.. Szóval, úgy érzem, nekem nem megy tovább.
Próbálom majd máshogy. Mert így nem ment.

 

L. Ritók Nóra