Generic selectors
Csak teljesen egyező találatok
Search in title
Keresés a tartalomban
Keresés a cikkekben
Search in pages
Válasszon kategóriát
100 éve történt
Baleset
Belföld
Bulvár
Bűnügy
Érdekes
Fotó
Gazdaság
Hírek
Időjárás
Kisvárda
Kultúra
Mátészalka
Megyei
Nagy Kép
Nemzetközi
Nyírbátor
Nyíregyháza
Pártok
Programajánló
Rövidhír
Sport
Szavazás
Tiszalök
Tiszavasvári
Tudomány
Uncategorized
Vélemény
Vezetőhír
Videó

Néha kikopnak az emberből a szavak. Belőlem fakulni kezdtek, mint a Vasvári Pál utcai panelház oldalára felfestett „ICA LOVE” felirat. Először csak az idő halványította, de később, már az emberi kezek is más értelmet adtak neki. Majd jött egy panelprogram, és teljesen eltüntette.

Alizzá váltam. Olyan világban ébredtem, ahol kiforgatják a leírt szavaimat. Mindenki csak önmagát, vagy önmaga sértettségét akarja olvasni a leírt betűkben, így elvész a mögöttes gondolat. Az igazság. A szavaimat szembefordítják velem, és valami számomra is ismeretlen kódként értelmezik őket. Anagramma. Mintha bármit is el akarnék rejteni.

Fotó: Móricz Csaba
Fotó: Móricz Csaba

Aliznak lenni, néha kényelmetlen. De még hagyom magam. Hagyom, hogy bántsanak, hagyom, hogy üssenek. Zsigeri fájdalmat tanulok. Mert egy idő után pavlovi reflexé válik, hogy kit kell jó messzire elkerülni. De addig odaállok minden pofon elé, és kikövetelem a magam jussát, mert ezekben a jussokban ott lapul a tudás és bölcsesség. Csak a szavak hiányoznak hozzá, hogy leírhassam, kimondhassam, mikor álltam meg, mikor fordítottam hátat, egy velejéig gonosz világnak. De addig a pillanatig még hiszek a jóban. Abban, hogy Isten nem hagyta el az embereket, hogy még léteznek gondolkodó, önzetlen emberek.

A világ megváltozni látszik. Kevés ember marad meg értéket képviselni, egy olyan helyen, ahol egy magasabb szintű értékrend összeomlani tűnik. Új világ épül. A kicsinyesség és rosszindulat téglái úgy tapadnak össze, és zárják körbe vele magukat az emberek, hogy aki mást mer gondolni, érezni, azt kirekesztik maguk közül. Így a kirekesztettek továbbállnak. Nincs más választásuk.

Én is viszem a megkopott, tiszta betűimet, és már nem engedem, hogy más értelemet adjanak nekik. Megtanultam, hogy aki hazugnak születik egy hazug földrészen, az hamarabb megtalálja a boldogságát. Könnyen halad. Azok, akik nem illenek bele ebbe a normába, azok megalázottan, és összetörten élnek, vagy távoznak. Kellenek a pofonok, és kellenek a verések, mert azt a pár embert, akiért még érdemes küzdeni, azt nagyon nehéz cserben hagyni. A rosszak között pislákoló meleg fénycsóvák hívogatják az embert. Azt érzem, hogy értük érdemes. Nekik nem kell látniuk, azt, amit már sokan látunk, és az ő tisztafényük, még visszahívja az embert egy-egy pillanatra. Értük néha megtalálja az ember a betűket és szavakat, de már csak nekik üzennek vele.

Hát most nektek üzenek szavakkal, nektek, akikért még érdemes elindulni… Megtanítottatok arra, hogy egy olyan világban, ahol kevés a becsület és a szeretet, ahol ti minden reggel beültök a kicsinyesség mókuskerekébe, és onnan próbáltok halvány fénycsóvákkal, meleg betűkkel üzenni, a jónak érdemes kitartani. Értetek érdemes. A leírt betűknek, melyben a saját meggyőződésetek van, a kimondott szavaitokban pedig a végtelen szeretet. Ezért fogok odaállni minden egyes újabb pofon elé, és ha kell, megküzdök a saját hangomért. Értetek. A silány, a gyenge úgysem érti. De aki érti, azt tudja és bírja ezeket a szavakat.

Ha kell, ha nincs más út, saját magam festem majd vissza a panelházak oldalára a szerelmes üzeneteket, hogy soha ne tűnhessenek el.

Vaskó Ilona