A lányomnak van munkája, lakása, szereti a kisfiát, ő az élete értelme, elviseli érte ezt a förtelmes életet, amiben része van a férje és anyósa mellett már évek óta – mesélte a nagymama a VEOl újságírójának. A nagymama nem tud beletörődni abba, hogy bármely édesanyától elvegyék gyermekét és a felügyeleti jogot, amíg nyomós indok nincs rá, mint például a kiskorú bántalmazása, az anya alkoholizmusa vagy kábítószerezése, esetleg ha a hajléktalanságával veszélyezteti a gyermekét.
Anya, ne menj el, ne hagyj itt engem, így sírt a kis unokám édesanyjába kapaszkodva – mesélte Mária, akit mélységesen felháborított a bírósági döntés, amely a gyermeket az édesapjának ítélte. Az asszony úgy látja, hogy rossz irányba fordul a világ, ha egy kisgyermeket el lehet szakítani az édesanyjától, aki őt megfelelően gondozza- írja a VEOL
Próbálta Mária elfogadni az elfogadhatatlant ami egy bíróság ítéletben öltött testet. De ez elfogadhatatlan, mert az szerinte nem megalapozott az ítélet. Nem tud beletörődni abba, hogy bármely édesanyától elvegyék a gyermekét és a felügyeleti jogot, amíg nyomós indok nincs rá, ezért csendes demonstrációt szervez az Ajkai Járásbíróság épületénél március 10-én délben, várhatóan fél 12 és egy óra között.
– Nem fogunk zajongani és zavart kelteni, de csendben tiltakozunk. Én az unokámért teszem, mert nem hagyhatom, hogy tönkremenjen az élete, és saját magát még nem tudja megvédeni – mondta a nagymama, majd elmesélte családja történetét. A lánya a munkahelyén ismerkedett meg a férjével, egy gyermekük született hat évvel ezelőtt.
– A lányomnál a szülés után súlyos gerincproblémák léptek fel, többször meg kellett műteni. Ilyenkor én segítettem neki. Mindezt a bírósági tárgyaláson úgy adta elő a volt vejem és a családja, hogy a lányom egy rossz anya, mert nem látta el sem a gyermeket, sem a háztartást – számolt be az asszony. Mária a veje viselkedésében soha semmilyen gyengéd megnyilvánulást nem látott a neje iránt, ellenben lelki terror alatt tartotta, becsmérelte és évekig a személyi szabadságában is korlátozta.
– A kis unokám háromévesen elszólta magát: “apa fellökte anyát, mert nem akarta, hogy eljöjjünk hozzátok”. A vőm pedig egy beszélgetés során azt adta elő, hogy nőt nem verünk, hanem fellökjük, mert annak nincs nyoma. Évekig így is tett, míg a saját kisfia le nem buktatta – mondta az asszony, majd sorolta az általa furcsának ítélet eseteket. Például azt, ahogyan az apa kiveszi a síró csecsemőt az anyja kezéből, hogy majd ő megnyugtatja, vagy együtt fürdik a gyermekkel és ragaszkodik ahhoz, hogy egy ágyban aludjanak. Mária szerint a veje nem tud sem főzni, sem pedig mosni, és főleg arra nem képes, hogy önállóan ellásson egy hatéves gyermeket.
Forrás: VEOL
