Generic selectors
Csak teljesen egyező találatok
Search in title
Keresés a tartalomban
Keresés a cikkekben
Search in pages
Válasszon kategóriát
100 éve történt
Baleset
Belföld
Bulvár
Bűnügy
Érdekes
Fotó
Gazdaság
Hírek
Időjárás
Kisvárda
Kultúra
Mátészalka
Megyei
Nagy Kép
Nemzetközi
Nyírbátor
Nyíregyháza
Pártok
Programajánló
Rövidhír
Sport
Szavazás
Tiszalök
Tiszavasvári
Tudomány
Uncategorized
Vélemény
Vezetőhír
Videó

Túlvagyunk az idei tél eddigi leghidegebb éjszakáján, de a hétvégén csak rosszabb lesz. A mínusz 11 fokos hideg ellenére sok budapesti hajléktalan úgy döntött, inkább az utcán tölti az éjszakát. Őket az utcai gondozó szolgálat próbálta rábírni, hogy mégis menjenek szállóra, vagy ha nem sikerült, akkor pokróccal, meleg teával látta el őket. Pénteken elkísértünk az éjszakába két szociális munkást, hogy megnézzük, hogyan dacolnak az utcán élő emberek a farkasordító hideggel. SZUROVECZ ILLÉS riportja az Abcugon

“Attila vagyok, az utcás srác” – mondta Kozma Attila, és finoman bökdösni kezdett egy szürke pokrócot az egyik Esztergomi utcai panel tövében. Néhány másodperc múlva a pokróc mozgolódni kezdett, majd egy szakállas férfi nézett ki alóla, mögötte pedig egy női arc bontakozott ki.

  • Ja, tudom, tudom – hangzott az álmos válasz.
    Bejöttök velünk a szállóra?
    Melyikre?
    Mondjuk a Váci útiba.
    Jól van.

A férfi, akit szintén Attilának hívtak, gyorsan beleegyezett, hogy elvigyék őt és párját, Juliannát egy hajléktalanszállóra, de ezzel nem mindenki volt így péntek este. Pedig ez volt a tél eddigi leghidegebb éjszakája, mínusz 10-11 fokos hőmérséklettel, amire a budapesti hajléktalanok már napközben összeguberált pokrócokkal, paplanokkal és műanyagpalackos borokkal készültek.

Este tíz óra volt, Kozma Attila és kollégája, Baranyi Edina három órája folyamatosan úton voltak, mindketten a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) munkatársai. Az utcai szolgálat tagjaiként az a feladatuk, hogy végiglátogassák a körzetükben élő hajléktalanokat, de este hat és éjjel egy között lakossági bejelentésre is kivonulnak, szerte Budapesten és Pest megyében.

Attila és Julianna néhány perccel később már a BMSZKI furgonjában ültek, és úton voltak a Rév utcai hajléktalanszállóra. Átfagyva, vacogva érkeztek meg, és egy idősebb férfi, József mellett kaptak helyet egy háromágyas szobában. Józsefről hamarosan kiderült, hogy valójában a BMSZKI Szabolcs utcai egységében volt elszállásolva, és csak véletlenül került a Rév utcába.

“Miután elhagyta a Szabolcs utcai szállót, egy civil férfi felvette az utcán, és elvitte a Rév utcába. Most vissza kell vinnünk, különben hivatalosan egyszerre két épületben foglalja a helyet” – magyarázta Kozma Attila.

Márpedig helyre szükség volt, a diszpécser ugyanis szinte folyamatosan diktálta Attiláéknak az újabb és újabb címeket. “Többnyire lakossági bejelentésekről van szó, ritkább, hogy a mentők vagy a közterület-felügyelők hívnak. Az a baj, hogy ha az emberek hajléktalant látnak, csak tárcsázzák a segélyvonalat, de nem kérdezik meg az illetőtől, van-e szüksége valamire, vagy fázik-e. Ezért nem mindig tudjuk, pontosan milyen állapotú emberhez megyünk. Sokszor azért jelentik be őket, mert félnek, hogy a szemük láttára fagynak meg a kapualjban” – mondta Attila. Szerinte ez még azokat az embereket is megijeszti, akik amúgy nem akarnak segíteni.

Mínusz 11-ben sem fáznak

“Ez a legvastagabb pulóverem, amit találtam otthon, aláhúztam még egy vékonyabbat is. A nadrágom alatt vastag harisnya, és most húzom fel a harmadik zoknimat, pedig ez elvileg thermo. És persze sapka, sál, kesztyű” – sorolta Edina, hogyan készült az esti műszakra. “Éjfélkor vesszük át az utolsó bejelentést, de nem hiszem, hogy ma végezni fogunk egyig” – mondta. A hideg miatt óriási dömpingre számított. “Sokan az utolsó pillanatig húzzák, míg végül úgy döntenek, hogy bemennek a szállóra”.

Akikkel péntek este az utcán találkoztunk, nagyrészt inkább az utcán maradtak, leginkább azért, mert tartottak a szállón rájuk váró tömegtől. “Dehogy megyek, nem tudom én, ki van ott” – zárkózott el József, akivel este nyolc után találkoztunk a Kárpát utca környékén. Már akkor is javában csípős hideg volt, ő mégis azt mondta nem fázik, pedig barátnőjével egy bokor alatt húzták meg magukat, néhány paplannal felpakolva. Az utcai szolgálat munkatársai amúgy is kapcsolatban vannak Józsefékkel, de most egy környékbeli lakos hívására is menniük kellett. Attól tartott, meg fognak fagyni az utcán, pedig József szerint nem volt mitől félni.

Némi csomagolt croissant-t azért elfogadott Attiláéktól, és egyúttal már elvezetett minket Ivánhoz is, egy másik környékbeli hajléktalanhoz.

“Iván szóba áll velünk, de nem fogad el semmit. Eddig jutottunk el vele hat év alatt. Az egyetlen kivétel az volt, amikor egyszer tetves lett, és adtunk neki tetűirtót. De nem engedte, hogy kezeljük, ő csinálta magának” – mondta Attila.

Ivánra végül az egyik tömbház kukatárolójában akadtunk rá, kiderült, hogy az egyik lakó engedte be oda éjszakára. Télen előfordul az ilyesmi, ami aztán gyakran konfliktusokhoz vezet a társasházban, mert nem mindenki örül a hajléktalanoknak.

A teljes riport az abcug.hu-n olvasható

Fotó: Hajdú D. András

Hirdetések