Generic selectors
Csak teljesen egyező találatok
Search in title
Keresés a tartalomban
Keresés a cikkekben
Search in pages
Válasszon kategóriát
100 éve történt
Baleset
Belföld
Bulvár
Bűnügy
Érdekes
Fotó
Gazdaság
Hírek
Időjárás
Kisvárda
Kultúra
Mátészalka
Megyei
Nagy Kép
Nemzetközi
Nyírbátor
Nyíregyháza
Pártok
Programajánló
Rövidhír
Sport
Szavazás
Tiszalök
Tiszavasvári
Tudomány
Uncategorized
Vélemény
Vezetőhír
Videó

Arca és hangja nemzedékek közös élménye. Nem túlzás azt állítani, hogy egy egész ország nőt fel rajta. Most II. Erzsébet brit uralkodót alakítja zseniálisan Peter Morgan darabjában, de továbbra is fáradhatatlanul a gyerekek szolgálatában áll. Halász Juditra valóban igaz a megállapítás, hogy kortalan, noha több korosztályt tudhat egyszerre a rajongói között – AYHAN GÖKHAN interjúja Halász Judittal .

Fiatal kora óta rendszeresen ad interjút. Változott az újságírók kíváncsisága az évek alatt?

Azt hiszem, hogy ez a műfaj nagyon „elbulvárosodott”. A kérdezőket leginkább a magánélet érdekli, holott erről én nem szívesen beszélek. A magánszféra mindenkinek tulajdon joga. Filmes, televíziós és színházi szerepeim, illetve a koncertjeim, azt gondolom, megmutatnak valamit abból, aki vagyok. Aki ezek mögött áll, annak joga van hozzá, hogy női és emberi mivoltában megtartsa titkait, hiszen a következő szerepekben ezekből a titkokból fog építkezni!

Jelenleg Peter Morgan: Audiencia című darabjában játssza II. Erzsébet brit királynőt a Pesti Színházban. Gondolom, komoly előkészületeket igényelt a karakter tökéletes megformálása.

A koronázást, a nyilvános szerepléseket, a kitüntetett alkalmakról készült dokumentumokat alaposan végignéztem, hogy közelebb kerülhessek a királynőhöz, többet értsek meg a személyiségéből. Kezdetben gondot okozott, hogyan sikerül az én szláv arcomnak egy angolszász arcot kölcsönözni, de aztán feladtam az ezzel való küzdelmet, mert a szerepnek nem ez a lényege. Szakértők – ruhások, fodrászok — azután megoldották a problémát és minden aggályom megszűnt. Ennél is több múlik a viselkedésen, a szerepem kiváltotta benyomáson, — és hogy mindez mennyire illik a királynőhöz.

A királynő, mint uralkodó jelenik meg a darabban, Önről viszont tudható, hogy soha nem akart vezető pozícióba kerülni, igazgatói állásra egy percig nem áhítozott. A mostani szerep sem hatott Önre?

Bizonyos mértékig minden megformált szerep hat a színészte, de hosszú pályám alatt annyiféle személyiség bőrébe kellett bújnom, hogy szkizoid állapotba kerültem volna, ha változtatnak rajtam. Soha nem kívántam mások élete felett ítéletet mondani vagy dönteni, nem múló tehernek éreztem volna. Hozzátenném, hogy a királynő joga is korlátozott, noha javaslatokat tehet, a végleges, az állam ügyeit befolyásoló döntéseket azonban nem ő hozza meg, legfeljebb személyiségével, tekintélyével hatást gyakorolhat a döntőkre.

Ha valaki ránéz a naptárjára, megdöbben, hogy egész március végéig tele van. Nem vesztett a lendületéből ennyi fellépés után?

Folyamatosan változik a közönség, akárhova megyek, mindenhol mást kapok. Soha nem unatkozom.  Megtanultam, hogy a színésznek képességei legjavát kell adnia, erre kötelez a hivatás. Kezdő koromban egy miskolci szervező vasárnap délre beszélt meg időpontot valamelyik falu művelődési házába. Emlékszem, körülbelül harmincan alkották a közönséget, emiatt szörnyen bosszús voltam, hiszen minden más előadásunkra zsúfolt ház volt, nem lehetett jegyet kapni. Azzal nyugtattam magam, hogy ez a harminc ember a vasárnapi ebéd idején is mellettünk döntött, ezért hát komolyan kell vennem őket. Őszintén mondom, életem egyik legjobb koncertjét tartottam ott.

Folyamatosan ajánlatokkal, ötletekkel bombázzák. Minden megkeresésre rábólint?

Nem! Elutasító vagyok, ha például olyan helyre szól a meghívás, ahol a fő program valami ünnep alkalmából az ajándékozás, és ráadásként szeretnének egy „műsorral” is kedveskedni a meghívottaknak, akiket elsősorban természetesen az ajándék érdekel, azért jöttek! De mindenhová szívesen megyek,  ahol az én előadásomra veszik a jegyet. Persze a felkéréseknek, megkereséseknek van számos más módja és oka is. Ilyenkor természetesen mérlegelni kell, hogy az időmből, energiámból,  érdeklődésemből mire futja.

Nem egy költő állítja, verset csak hangosan szabad olvasni. Gyerekkorában a dúdolni, halkan vagy a harsányan olvasást preferálta?

Megszámlálhatatlanul sok verset olvastam, illetve indultam több szavalóversenyen és értem el szép helyezést. Legtöbbször elolvastam magamban a verset, és ha felkeltette az érdeklődésem, újból és újból felolvastam, persze akkor már hangosan. Különben gyerekként hamar felfedeztem, hogy szigorúan előadói szemmel nézve a legjobban mondható költő Petőfi Sándor.

Több évtizede lép fel gyerekeknek szánt lírai darabokkal, sok-sok vers az Ön tolmácsolásában vált országosan ismertté, azonban a kortárs szövegek népszerűsítésétől sem zárkózik el.
Az úgynevezett gyerekversek hatalmas változáson mentek keresztül. A kortársak sokszor érdekesebbek, izgalmasabbak a korábbiaknál. A XIX. században jóformán nem született gyerekek számára is érdekes vers, a XX. század elején is kevés. Persze a valódi érték minden korszakot túlél, de arról énekelni, milyen szép az ősz és a sárgán hulló levelek, néha meddő próbálkozásnak tűnik, a mai gyerekek érdeklődését nem köti le, elunják. De nem mondanám azt sem, hogy ezek között nincs kivétel, ha például a saját dalaim közül Weöres Sándor Ballada három falevelről – versére gondolok. A szellemesség a jó gyerekvers sava-borsa. Számtalan kedvencem van a kortárs szerzők írásai között. Tóth Krisztina, Szabó T. Anna vagy akár Fecske Csaba verseit örömmel adom elő, és láthatóan a gyerekek is élvezik. Azonban a jó vers nem csoportosítható korosztályok szerint.

Halász Judit

Pályáján végignézve szembetűnő, micsoda színészóriásokkal, színésznőcsodákkal dolgozott együtt, arról nem is beszélve, milyen legendás filmekben. A jelenlegi felhozatal elnyeri a tetszését?

Tehetségek mindig vannak,  ám úgy gondolom, hogy szűkült a tér körülöttük, kevesebb lehetőség adódik számukra a bemutatkozáshoz. Nemrég láttam Hajdu Szabolcs  filmjét, igazán tetszett, a színészek, Török Illyés Orsi és a többiek is nagyszerűek voltak. Én úgy gondolom, hogy hiába vannak mindenféle új technikai lehetőségek a filmek megnézésére, a mozi varázsa visszaadhatatlan közösségi élményt nyújt. Pályám kezdetén még a sikeres filmek milliós nézőszámot produkáltak, manapság pedig ennek a töredéke is álom marad. Nem zárkózom el az új filmektől, de kevés tetszik igazán. A legtöbb a semmiről szól, vagy csak a fantázia szüleménye, holott a világ hatalmas változásokon megy keresztül, beleértve a mi kis országunkat is. Kevés mai magyar film vesz tudomást a sokakat érintő társadalmi problémákról, és az ebből fakadó családi és személyes gondokról.  A rendszerváltást megelőzően a rendezők üzenni szerettek volna a világnak arról, hogy milyen a mi fennálló rendszerünk. Ezt akár új formák kialakításával is megtették, hiszen itthon a rendszeren belül kellet lehetőséghez jutniuk, hogy megcsinálhassák a filmet. Most szabadság van, a határok eltűntek, ellenben mintha egy szűk körben, korlátok közé szorítva mozogna a magyar film.

Ha fiatal rendezők sorakoznának az ajtaja előtt, jó filmötlettel és ideális, Önnek tetsző szereppel, vállalná?

Miért ne? Nem olyan rég igent mondtam egy fiatal, szimpatikus és lelkes csapatnak, azonban egyéb okok miatt nem valósult meg a közös munka.

Jelent Önnek valamit, hogy a gyerekdalok hatáskörzetében – Weöres Sándorhoz hasonlóan, — örökgyerek maradhatott?

Úgy gondolja, hogy az tudtam maradni? Nem tudom. A világról, az emberekről szerzett tapasztalatom felnőtté tett. Bródy János írta egyik dalában, hogy „Ha te állnál ott, ahol én álltam, ha te látnád azt, amit én láttam/  /Nem lennél már ártatlan.” De ha azt hívjuk gyereknek, aki minden helyzet és nehézség, őt ért csapás ellenére is képes örülni, akkor valóban, gyerek maradtam.

A cikk eredetileg a 061.hu – n jelent meg

Kép: Wikipédia