Generic selectors
Csak teljesen egyező találatok
Search in title
Keresés a tartalomban
Keresés a cikkekben
Search in pages
Válasszon kategóriát
100 éve történt
Baleset
Belföld
Bulvár
Bűnügy
Érdekes
Fotó
Gazdaság
Hírek
Időjárás
Kisvárda
Kultúra
Mátészalka
Megyei
Nagy Kép
Nemzetközi
Nyírbátor
Nyíregyháza
Pártok
Programajánló
Rövidhír
Sport
Szavazás
Tiszalök
Tiszavasvári
Tudomány
Uncategorized
Vélemény
Vezetőhír
Videó

Tizenhét évvel ezelőtt, 2000. január 30-án szakadt át a romániai Aurul bányavállalat zagytározójának gátja, százezer köbméternyi ciános szennyvizet zúdítva a Lápos folyóba, a Szamosba és a Tiszába.


A régió legnagyobb környezeti katasztrófáját okozó bányacég azonnal továbbhárította a felelősséget – mondván, hogy minden szükséges romániai hatósági engedéllyel rendelkezett a ciános technológia használatához -, majd csődbe menekült, így a károsult alvízi országok azóta sem kaptak érdemi kártérítést. A nagy környezeti kockázatú tevékenységek engedélyezésének és ellenőrzésének hiányosságaira, valamint a felelősségi viszonyok rendezetlenségére rávilágító katasztrófából máig sem sikerült a megfelelő tanulságot levonni:

a tíz évvel későbbi magyarországi vörösiszap-balesethez hasonló okok vezettek, és a károkért ugyanúgy az államnak kellett helytállnia – mint ahogyan ma is ugyanez történne egy hasonló havária esetén.

Az Európai Parlamentben született ugyan egy határozat a ciános technológia betiltásáról, ám a tagállamok érdekkülönbségei miatt a Bizottság nem kezdeményezett tiltó jogszabályt, Romániában pedig időről időre napirendre kerül a
szintén ciános bányászatot tervező verespataki aranybánya engedélyezésének ügye.

Az EU környezeti felelősség irányelve céljaiban ugyan a megfelelő felelősségi viszonyok megteremtését és a “szennyező fizet” elv érvényesítését tűzi ki maga elé, azonban éppen a szigorú pénzügyi felelősségi rendszer felállítása hiányzik belőle, és a gyakorlatban a meglévő irányelv alkalmazása is hiányos. Az Európai Parlament most
tárgyalja az irányelv végrehajtási jelentését, ami alkalmat teremt ennek a magyar szempontból sajnos különösen fontos problémának a kezelésére.
Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője, a jelentés árnyékelőadója olyan javaslatokat fogalmaz meg tervezetében, amelyek egy kötelező környezeti felelősségbiztosítási rendszert vezetnek be, továbbá javaslatot tesz egy európai szintű, ipari katasztrófa alap felállítására is, amelyet a kockázatos ipari tevékenységeket folytató cégek befizetéseiből töltenek fel. Ez egyrészt megdrágítaná a környezeti szempontból kockázatos technológiák használatát, másrészt pedig lehetővé tenné, hogy az adófizetők helyett végre a szennyezések okozói finanszírozzák a károk elhárítását. Az EP-képviselő szerint ez vezethet el az európai, és benne a magyar környezetbiztonság javításához, és “a szennyező fizet” elv tényleges érvényesítéséhez.

Kép: szekek.eu

Hirdetések