Generic selectors
Csak teljesen egyező találatok
Search in title
Keresés a tartalomban
Keresés a cikkekben
Search in pages
Válasszon kategóriát
100 éve történt
Baleset
Belföld
Bulvár
Bűnügy
Érdekes
Fotó
Gazdaság
Hírek
Időjárás
Kisvárda
Kultúra
Mátészalka
Megyei
Nagy Kép
Nemzetközi
Nyírbátor
Nyíregyháza
Pártok
Programajánló
Rövidhír
Sport
Szavazás
Tiszalök
Tiszavasvári
Tudomány
Uncategorized
Vélemény
Vezetőhír
Videó

Cikksorozatunk valós példák alapjául valós, megtörtént események szolgáltak, hozzájuk valós személyek és ügyszámok tartoznak. Nem szórványos, hanem tömeges jelenségről van szó. A Klán is létező, bejegyzett, törvényi jóváhagyással működő szervezet, a vezetősége igazolt bántalmazókból áll. Nyíltan, szervezett formában üldözik az általuk gonosznak bélyegzett anyákat, akik kétségbeesett küzdelmet folytatnak azért, hogy emberi életkörülményeket biztosíthassanak gyermekeiknek.

Bár már bölcs királyunk, Könyves Kálmán is megmondta, hogy „Boszorkányok pedig nincsenek”, a mai napig üldözik őket. A híres-hírhedt boszorkányperek mintájára ma is elegendő, ha egy bosszúálló férfi az ő akaratának ellenszegülni merészelő nőre kimondja a varázsszavakat: „PAS-szindróma”, vagy kevésbé tudományosan: szülői elidegenítés, „ellennevelés”, „kapcsolattartás akadályozása” – és máris hullnak a fejek a porba. Vagyis hullanának, ha még létezne a halálbüntetés.

A mai bűnösök hosszú, kínkeserves szenvedésre vannak ítélve: megbélyegezik, jogaiktól megfosztják, bírságolják őket, gyakran hatóságilag kényszerítve őket arra, hogy gyermekeiknek ártsanak. Anyagilag és emberileg teljesen ellehetetlenítve, eljárássorozatok hálójában vergődve telnek napjaik, miközben az igazság éber, ugrásra kész őrei nagyítóval figyelik, hol találhatnak egy aprócska hibát, amibe beleköthetnek, és amiért a törvény szigorával lesújthatnak rájuk. Erre időnként alapot adhat akár egy lyukas zokni is.
A mai boszorkányokat nemes egyszerűséggel csak „gonosz anyáknak” nevezik. Gonoszok, hiszen akár életük kockáztatásával is igyekeznek gyermekeiket védeni az apai agresszióval szemben. Gonoszok, hiszen a gyerekeik érdekét nézik, és nem az apa igényeit szolgálják ki. Gonoszok, mert nem hajlandók elfogadni, hogy a gyermekük születésével az összes emberi jogukat elvesztették, és azóta csupán csak biológiai funkciónak tekinthetők. Maximum jogi kategóriának – igaz, mindenféle jog nélkül, csupán a kötelezettségeik felsorolása miatt tesznek róluk említést a törvények…
Ahogy a középkorban sem a vádló épelméjűségét kérdőjelezték meg, amikor az elöljárók előtt előadta, hogy az asszony századmagával fél dióhéjban átevezett a Tiszán, hogy a túlparton az ördöggel cimboráljon, ma sem kérdőjelezi meg senki, még a legképtelenebb állításokat sem. Hiába, ennek már hagyományai vannak. Mert hát ezek a gonosz anyák olyan megátalkodottak, hogy tőlük aztán minden kitelik! Íme, néhány példa a gonosztetteikből:

– Akadályozzák a kapcsolattartást azzal, hogy engedik, hogy a gyermekeik az előírtnál több időt töltsenek az apjukkal
– Akadályozzák a kapcsolattartást azzal, hogy engedik, hogy a gyermekeik az előírtnál kevesebb időt töltsenek az apjukkal
– Veszélyeztetik a gyermekeiket azzal, hogy nem kényszerítik a gyerekeket a kapcsolattartásra
– Veszélyeztetik a gyermekeiket azzal, hogy kényszerítik a gyerekeket a kapcsolattartásra
– Veszélyeztetik a gyermekeiket azzal, hogy megóvják őket a bántalmazó apától, és nem engedik, hogy az elvigye őket
– Veszélyeztetik a gyermekeiket azzal, hogy nem óvják meg őket a bántalmazó apától, és engedik, hogy az elvigye őket. Sőt, ebben az esetben még bántalmazók is, hiszen tettestársakká válnak!
– Veszélyeztetik a gyermekeiket azzal, hogy betegen nem viszik el a kapcsolattartásra
– Veszélyeztetik a gyermekeiket azzal, hogy betegen elviszik a kapcsolattartásra

A probléma egyre több embert érint, szinte már járványos méreteket ölt, hiszen ezek a gonosz anyák mindenütt ott vannak: iskolába, különórákra, edzésre hordják gyermekeiket, játszóterekre járnak velük, nyilvános programokon vesznek részt. Jó eséllyel mindenki talál a szomszédságában néhány ilyen modern boszorkányt. És hogy honnan lehet felismerni őket? Gyerekeik vannak. Ráadásul többségükben egyedül nevelik őket. És ami még közös bennük: van egy bántalmazó exük, a gyermekek apja, aki a gyerekek révén őt megillető jogaival visszaélve kíméletlen bosszúhadjáratot folytat ellenük.
Ahogy a középkori boszorkányüldözés sem szórványos, véletlen esetekből állt, most is megtalálható az a már-már ku-klux jellegű klán, amelyik a jogalkalmazók szakmai felkészületlenségének kijátszására specializálódott. Ők is kihasználják a köz hiszékenységét és félelmeit, és manipulatív hazugságaikkal jelentős anyagi erőforrásokat halmoznak fel. Ezt részben saját személyes bosszúhadjáratuk finanszírozására használják, részben pozíciójuk megerősítésére forgatják vissza. Az, hogy tevékenységük legfőbb áldozatai éppen saját gyermekeik, cseppet sem érdekli őket.
És hogy mik azok a jogi anomáliák, amik miatt mindez lehetővé válik?

1. Ha a gyereket a külön élő szülő bántalmazza, és ezt a gondozó szülő jelzi, bár jogi lehetőség van a hatályos kapcsolattartási rend végrehajtásának felfüggesztésére, ezt a gyakorlatban elvétve alkalmazzák. Vagyis amíg az újraszabályozási eljárás le nem zárul (országos átlagban kb. 1,5 év), a gondozó szülő bírságolható. Ha elengedi a gyereket, azért, ha nem, akkor pedig azért. Ha a külön élő szülő kéri, a gyámhatóság meg is teszi.
2. Ha a „vád” kapcsolattartás akadályozása, akkor a kúria hivatalos állásfoglalása szerint csak az vizsgálható, hogy megvalósult-e a kapcsolattartás, vagy nem – a gyerek érdeke itt nem vizsgálható, mert az ebben a jogi kérdésben „nem releváns”.
3. Érzelmi bántalmazás esetén elvárás, hogy a gyermeknél „tartós és maradandó”, egyes jogi képviselők álláspontja szerint „visszafordíthatatlan” károsodás álljon be. Addig, míg ez nincs egyértelműen bizonyítva, érdemi vizsgálat nem is indul.
4. A gyámhivatalok értelmezésében a gyereket védelembe venni kizárólag a gondozó szülővel szemben lehet. Arra az esetre nincs szabályozás, ha a különélő szülő veszélyezteti vagy bántalmazza a gyereket.
5. A biológiai szülők alkalmassága nem kérdőjelezhető meg, és így nem is vizsgálható. Az a luxus, hogy az esetleges kóros személyiségjegyekkel rendelkező személyt kizárják a gyermek gondozásából, kizárólag azoknak a gyerekeknek adatik meg, akiket nem vér szerinti szüleik nevelnek.
6. Ha a gyerek viszonya rossz a külön élő szülővel, azt automatikusan annak tudják be, hogy a gondozó szülő nem megfelelően végzi a dolgát. Mert a gyereknek KÖTELESSÉGE (!) szeretni és tisztelni a szülőt – akkor is, ha az péppé veri, megalázza, megerőszakolja; pláne, ha csupán érzelmileg bántalmazza…
7. A gyerek mindenek felett álló érdekére hivatkozással a kapcsolattartást akkor is kényszeríteni kell, ha a gyerek számára ez azt jelenti, hogy folyamatosan nyugtató szedését írják elő az orvosok. Legfeljebb szükség szerint emelik majd az adagot, de az apa joga akkor sem csorbulhat.
8. A gyermekek védelmét célzó szabályozások a külön élő szülőnek kizárólag a jogait, a gondozó szülőnek kizárólag a kötelezettségeit rögzítik.

Így állhat elő az a helyzet, hogy a gondozó szülőnek kötelessége a gyerekeket védeni, de nincs hozzá joga, míg a külön élő szülőnek semmilyen joga nem csorbulhat, bár közben semmilyen kötelezettség nem kérhető számon rajta.
A következő generációk úgy nőnek fel, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekére hivatkozással sárba tiporják az alapvető emberi jogaikat. Elvileg joguk van a biztonsághoz, de a gyakorlatban nem lehet védeni őket a külön élő szülő bántalmazásával szemben. Elvileg joguk van az egészséghez, de a gyakorlatban inkább gyógyszerekkel tömik őket az orvosok, mintsem kimondják a nyilvánvalót: a tartós érzelmi bántalmazás miatt traumatizált állapotban vannak és rehabilitációra szorulnak. Elvileg joguk van véleményt nyilvánítani, de a gyakorlatban még azt is megkérdőjelezik, hogy lenne véleményük. Elvileg joguk van tudni, mi történik körülöttük, de a gyakorlatban, ha bármit is tudnak a körülöttük zajló eljárásokról, azt a hatóságok úgy értelmezik, hogy a gondozó szülő bevonja őket a szülők közötti konfliktusba. És még sorolhatnám. Jogaik csak elvileg vannak, a gyakorlatban azokat nem lehet érvényesíteni. Az ügyintézők, döntéshozók, akik tehetnének értük valamit, nem ismerik el a fájdalmukat, nem ismerik fel a félelmüket, vakok a szenvedéseikre.
Jó lenne, ha gyermekvállalás előtt ezekkel minden nő tisztában lenne. Ezek nincsenek benne a házasságkötéskor az apró betűs részben, erre senki nem figyelmezteti a leendő anyákat.
Tényleg ilyen életet szánunk a gyermekeinknek?

– Mano Lynn –

Kép: ezahir.hu/archívum

 

Hirdetések

5 comments

  1. Ez a cikk mellément. A Klán-nak nő tagjai is vannak szép számmal, olyan anyák, akikkel a férfiak teszik ezeket a szörnyűségeket. Vagy erről nem szóltak a hírek? A KLÁN nem a nemek harcáról szól, hanem a szülői egyenjogúságért való jogos küzdelemről. Nemtől függetlenül. Testközelből nem olyan poénos ezt megtapasztalni. Vagy van itt bárki, aki szívesen lemondana a gyerekéről? Ugye nem, nyugtassatok meg.

  2. Hadd tegyem még hozzá, hogy a fent említett “gonoszok” évekig szabadon garázdálkodnak, nem szenvednek ők semmitől, a hatóságok nem szankcionálják őket, sőt melléjük is állnak – ki ne hallott volna az “anyapárti” hatóságokról? A bántalmazásokról szóló mese meg valóban csak mese a legtöbb esetben. Ez a cikk nem tényszerű állításokon alapszik, hatásvadász jelzőkkel tarkított katyvasz.