Generic selectors
Csak teljesen egyező találatok
Search in title
Keresés a tartalomban
Keresés a cikkekben
Search in pages
Válasszon kategóriát
100 éve történt
Baleset
Belföld
Bulvár
Bűnügy
Érdekes
Fotó
Gazdaság
Hírek
Időjárás
Kisvárda
Kultúra
Mátészalka
Megyei
Nagy Kép
Nemzetközi
Nyírbátor
Nyíregyháza
Pártok
Programajánló
Rövidhír
Sport
Szavazás
Tiszalök
Tiszavasvári
Tudomány
Uncategorized
Vélemény
Vezetőhír
Videó

A férfi a szívinfarktus-hajlam valamennyi külső jelét mutatta. Puhány test, pipaszár végtagok. A mentők a laikus számára teljesen felfoghatatlan higgadtsággal és precizitással küzdöttek egy félórát az életéért, úgy, hogy egy másodpercig nem lehetett egyetlen mozdulatból vagy hangsúlyból se úgy érezni, hogy reménytelen a küzdelem. Aztán, az addig feszült, de nagyon fegyelmezett hangon vezénylő orvosnő (vagy mentőtiszt? nem tudom) felegyenesedett, és leintette a zenekart. Ifj. dr. Ésik Sándor jegyzete

A mozdulatok lelassultak, a feszültség elszállt. Egy olyan ember holtteste felett álltak, aki valószínűleg mindent megtett azért, hogy egy esős kedd reggel az utcán üsse meg a guta. A szomorúságnak egész rövid időt hagytak, az addig a mentésbe besegítő, eszközöket adogató sofőr elállt a villamos útjából, amely óvatosan, mivel üresen ment, a sín meg vizes, centinként újra nekilódult a vonalnak.

De azért ott volt a szomorúság. A zord arccal parancsolgató orvosnő arcán valami olyan suhant át, amelynek semmi köze nem volt semmi zordsághoz. Az embertársát gyászoló ember fájdalma és a kudarcot valló újraélesztő orvos kiábrándultsága közösen kapott egy másodpercet, azt a másodpercet, amelyet egyetlen mentős vagy orvosos filmben sem tudnak eljátszani, semennyi pénzért.

Szomorú dolog, hogy egy olyan esethez kellett kivonulni, amely az embert nézve sajnos csak idő kérdése volt. Jó lenne tenni azért, hogy az újraélesztő rohambrigádnak ne negyvenes férfiak tónustalanul heverő testéhez kelljen kirohangálni.

Elmondhatatlanul jó és megnyugtató volt viszont látni, ahogy a rohambrigád dolgozott. Sok rosszat hallani a körülményeikről és meglehet, hogy Budapest legbelsején kívül nem jön mindenhova ilyen szép új mentőautó, ahol az újraélesztést vezető nő akármilyen gyógyszert, eszközt kért, három másodpercen belül a kezébe adták.

Az a szerencse, hogy azt az elhivatottságot és profizmust, amivel dolgoztak, nem lehet megfizetni.

Nagyon vigyázni kellene magunkra, hogy ne járjunk úgy mint az a férfi akinek ez a mai reggel volt az utolsó.

És nagyon kellene vigyázni azokra, akik ma reggel kijöttek hozzá és megpróbálták visszahozni. Nem is gondolunk arra, hogy ezekben a szirénázó autókban olyan profik ülnek, akik, ha a focihoz vagy az árutőzsdéhez értenének annyira, mint a segítségnyújtáshoz, akkor valószínűleg milliárdosok lennének. Mi nem vigyázunk rájuk, ők mégis vigyáznak ránk.

Ez nagyon nagy dolog.

 

– Ifj. dr. Ésik Sándor –

 

Fotó: Móricz Csaba/ezahir.hu

(A fotó illusztráció)

 

Hirdetések
Hirdetések
Friss
2017. december 14. csütörtök, 07:00
2017. december 13. szerda, 06:28
2017. december 13. szerda, 06:22