Generic selectors
Csak teljesen egyező találatok
Search in title
Keresés a tartalomban
Keresés a cikkekben
Search in pages
Válasszon kategóriát
100 éve történt
Baleset
Belföld
Bulvár
Bűnügy
Érdekes
Fotó
Gazdaság
Hírek
Időjárás
Kisvárda
Kultúra
Mátészalka
Megyei
Nagy Kép
Nemzetközi
Nyírbátor
Nyíregyháza
Pártok
Programajánló
Rövidhír
Sport
Szavazás
Tiszalök
Tiszavasvári
Tudomány
Uncategorized
Vélemény
Vezetőhír
Videó

Tegnap éjszaka a katonai rendőrség egy őrjárata igazolásra szólított föl egy huszárt, aki először menekülni próbált, majd ellenszegült az őrjáratnak és annak a tagjait megtámadta. Az őrjárat a huszár támadása ellen kénytelen volt védekezni, miközben az egyik katonai bajonettjével mellbeszúrta a huszárt. A súlyosan megsérült huszárhoz a mentőket hívták ki, akik a huszárt beszállították a barakkórházba – Nyírvidék. 1917. október 27.

30000 fogoly, 300 ágyú az olasz offenzíva zsákmánya – Saga-nál olasz földre léptek a szövetségesek

A sajtóhadiszállásról jelenük: Offenzívánk a délnyugati fronton eredményesen halad előre. Az ellenség frontját a Bainsizza-fensíkon is lemorzsoltuk. Egyik hadosztályunk itt hetven ellenséges ágyút zsákmányolt, a birtokunkba jutott és egyre emelkedő zsákmány számlálása folyamatban van.

Bécsből jelentik, hogy a reichsrat mai ülésén szólásra emelkedett Grosz dr, elnök és a következőket mondotta;

— Örömmel közlöm, hogy a szövetséges hadseregek az Isonzó mellett offenzívába kezdettek, amelynek a következménye egyelőre még beláthatatlan. Annyit közölhetek, hogy csapataink már is jelentékeny sikereket értek el, az eddigi jelentés szerint harmincezer fogoly és 300 ágyú a központi hatalmak csapatainak a zsákmánya. Ehhez a zsákmányhoz beláthatatlan mennyiségű hadianyag járul.

Ezután az elnök azt a reményét fejezte ki. hogy az offenzíva további folyama is sikeres lesz és a szövetséges csapatoknak meghozza a végső győzelmet. Beszéde végén a ház lelkesen megéljenezte a királyt és a hadsereget.

A sajtóhadiszállásról jelentik: A Bainsizza fensíkon, ahol az olaszok a tizedik és tizenegyedik Isonzó csatában nem tudtak 2—-3000 lépésnél nagyobb tért nyerni, támadásunkkal jelentős tért nyertünk. Sagánál csapataink olasz földre léptek és közelednek a Natisune-völgyhöz.

A sajtóhadiszállásról jelentik: Az olasz vezérkar jelenti: Az ellenség pusztító tüzelése után nagy gyalogsági tömegekkel megtámadta állásainkat. Sikerült nekik az Isonzó bal partján levő előretolt vonalainkat benyomni. Hatalmába kerítette a Santa Maria és Lucia hídfőknél levő olasz állásokat, mire a csata átterjedt a folyó jobbpartján levő lejtőkre is.

Stockholmból táviratozzák, hogy az Aftonbladed katonai szakértője írja: Cadorna a tizenkettedik Isonzó csatát ugyanott, tehát Tolmeintól Flitsch-ig tervezte, ahol a központiak offenzívája megindult.

Az olasz sajtó gyengén van informálva

Luganóból jelentik, hogy az olasz lapok milánói és turini tudósítások alapján csak gyér és hézagos tudósítást adnak az offenzíváról. Annál nagyobb részletességgel tárgyalják az offenzívát a svájci és a párisi lapok, amelyek a helyzetet katasztrofálisnak tartják.

Olaszország a forradalom kitörése előtt áll

Lausanné-ból jelentik a Berliner Tagblattnak: Itália nagy forradalmi események előtt áll, amelyek máris előre vetik árnyékukat és úgy lehet, hogy holnap, vagy holnapután, de mindenesetre rövid időn belül kitör a forradalom. A forradalmi jelenségek fejleményei meglepőek és könnyen megeshet, hogy a forradalom azonnal való békekötést eredményez. A munkásság ellenzi a háború folytatását és a hatalomtól való félelmében több proletárvezér máris elmenekülni kényszerült.

Megbízható jelentés szerint kilenc ber saglieri-ezred a központiak offenzívájának kitörésekor megtagadta az engedelmességet. Mivel semmi szín alatt sem  akartak az ellenség ellen menni, olasz sorkatonasággal hátulról sortüzet bocsátottak rájuk, míg elölről a szövetségesek gépfegyver és ágyútüze zúdult rájuk. A kettős tűzben rövid idő alatt kilencezer lázadó pusztult el.

Más, ugyancsak megbízható hírek szerint Milannóban és Velencében komoly lázadások törtek ki.

Ellentámadást kíséreltek meg az olaszok

Az Est jelenti a sajtóhadiszállásról, hogy az olaszok csütörtök reggelre Tolmeintől délre nagy tehermentesítő offenzívába kezdtek. Bár Cadorna itt nagy csapatokat vetett harcba és ezek a legnagyobb erőfeszítést kísérelték meg, az ellentámadás kudarcot vallott. A balsikerrel végződött támadás után az olaszok visszavonultak, ez a visszavonulásuk csakhamar vad futássá fajult. Azt a területet, amelyei az olaszok a 11. Isonzó csatában elvettek tőlünk, teljesen visszafoglaltuk. Az olaszok vesztesége jelentékeny. Offenzívánk sikerét jellemzi, hogy több mint negyven kilométer szélességben az Isonzó jobb partjára léptünk.

Az olasz ellenzék tovább támadja a kormányt

Luganóból jelentik, hogy az olasz parlamentben szerdán délelőtt jutott tudomásra a központi hatalmak offenzívája. Bár a hírt napok óta várták, mégis nagy megdöbbenést keltett. Mindannak dacára, az ellenzéki képviselőket nem zavarta abban, hogy a kormány ellen további heves támadásokat ne intézzenek.

Két nyíregyházi fiú megszökött az orosz fogságból

Kovács András és Szolár András hazajöttek

  1. június 5-én, Olikáinál, a nagy frontáttörésnél sok száz társával együtt orosz fogságba esett két nyíregyházi gazdafiú is, Ifjú Kovács András, Kovács András gazdaköri elnök fia és Szolár András, másik jómódú gazdafiú. A két fiú a fogságbajutás után is igyekezett egymás mellett maradni és ez sikerült is nekik. Kievbe kerültek, ahol csak pár napig voltak fogolytáborban. Innen hamarosan kiadták őket egy nagy vöröskeresztes kirendeltséghez, amely a város határában volt és itt a kirendeltség istállójába osztották őket be.

A lovak mellett meglehetős jó dolguk volt a fiuknak, akiknek semmire sem volt panaszuk, csak az élelmezésre. 1916-ban még minden nap kaptak ugyan húst, de ebben az évben már mindinkább elmaradt a hús, és jött helyébe a — sózott, — vagy szárított hal. Ezt persze nem vette be a magyar fiuk gyomra és hazulról küldött, meg megtakarított pénzükből, amikor csak lehetett, a városban szalonnát vettek és azon éltek.

A májusi forradalom Kievben érte a két nyíregyházi fiut. Mivel kívül a városon laktak, nem sokat láttak a forradalomból és csak annyit tudnak mondani róla, hogy a város felől igen gyakran hallottak lövöldözést, gépfegyverrel is lőttek, sőt a kozákok is fölvonultak. Ők maguk a forradalomból semmit nem láttak, de olvasták az orosz újságokat, amelyek részletesen beszámoltak a forradalomról és arról a pusztításról, amit különösen Pétervár utcáin a kozákok golyói végbevittek.

Ez év júniusában, éppen egy évre rá, hogy a két fiú fogságba esett, nagy trénnel az orosz front mögé küldték őket. Tarnopol környékén, hatvan kilométerre a két fiú megállapodott, itt egy vöröskeresztes raktárállomás volt. Kovács Andrást itt megtették szakácsnak, Szolár pedig tovább is a lovaknál maradt. Néha-néha egész közel hallatszott az ágyúszó, — ekkor kezdődött a német és magyar csapatok új offenzívája. Nyolc magyar fiú összebeszélt ekkor, hogy megszöknek. Őrizni alig őrizték őket, könnyen ment a szökés. Egy sötét éjszaka, amikor a szokottnál is jobban hallatszott az ágyúszó, Kovács András ott hagyta a konyhát, Szolár András pedig a lovakat és hat társukkal együtt megléptek. Nem mentek együtt, — hogy föl ne tűnjenek valakinek, mindegyik külön útirányt választott. Közben csapataink áttörték az orosz állásokat és a két fiú a mi frontunk mögé került. Német csapatokkal találkoztak, ezek nagy örömmel fogadták a szökevényeket, étellel, itallal, dohánnyal kínálták őket.

Lembergbe került a két fiú, itt pár napot töltöttek, majd hazakerültek Magyarországba. Egy ideig a csapattestüknél voltak, míg a napokban egy-egy hónapi szabadságot kaptak és hazajöttek Nyíregyházára.

A molnárinas katasztrófája

Belelökték a garatba

Újfehértón, az Aranovits Albert tulajdonát képező gőzmalomban tegnap este a munka végeztével a molnárinasok és segédek játszani kezdtek. Előbb zsákokat emelgettek, majd birkózni kezdtek játékos jókedvvel, öklelték egymást, különösen jókedvű élénk volt B. Szilágyi Mihály 17 éves molnárinas, aki jókedvében bukfencet vetett és látszott, hogy sehogy sem bír magával.

Az idősebb inasok és a segédek figyelmeztették Szilágyit, hogy vigyázzon magára, ne vigye túlságba a dolgot, mert baja talál esni, ez azonban nem hallgatott rájuk. Pár pillanat múlva megtörtént a baj, egyik társa oly erősen lökte meg a molnárinast, hogy az háttal beleesett a nagy garatba. Szilágyi borzalmasat kiáltott, mikor beleseit a garatba, társai azonban azt hitték, hogy most is játszik és csak akkor mentek segítségére, mikor látták, hogy komoly a baj és Szilágyi nem tud kijönni a garatból.

Segítségére siettek és kihúzták a garatból a molnárinast, azonnal orvost is hívtak, aki megállapította, hogy a fiúnak belső vérzésé van és azonnal be kell szállítani a nyíregyházi Erzsébet kórházba. A fiút kocsira tették és kivitték a vasúti állomásra, mire azonban a vonat beérkezett, a molnárinas meghalt. Az ügyészség szigorú vizsgálatot rendelt el annak a megállapítására, hogy kit terhel a molnárinas haláláért a felelősség.

Szabad lesz a gallyszedés az erdőben.

A fa nagy drágasága és nehéz beszerzése miatt a város elhatározta, hogy a szegényebb néposztály részére ezen a télen is megfogja engedni a gallyszedést az erdőben. Azoknak, akiket a város gallyszedésre följogosít, igazolványt fognak kiállítani és a gallyszedők a hét három napján a városmajorban összegyűlve, csoportosan fogják végezni a gallyszedést. Mivel előreláthatólag az idén is meg fog ismétlődni az, hogy az erdőt a legvakmerőbben lopják és egész erdőrészeket pusztítanak ki, a város felír a belügyminiszterhez, akitől azt kéri, rendeljen ki az erdő védelmére egy külön őrsöt, amelynek a föntartási költségeihez a város is kész hozzájárulni.

Kitüntetett tanító.

Újabb kitüntetés érte Stefáni Gyula ág. ev. tanítót, tart. hadnagyot, amennyiben Őfelsége elrendelte, hogy az ellenség előtt tanúsított vitéz és bátor magatartásáért a legfelsőbb dicsérő elismerés a kardok egyidejű adományozása mellett tudtul adassék. A Signum Laudissal hat kitüntetés díszíti a hős hadnagy, a civil életben szerény tanyai tanító mellét.

Az utolsó bohém.

Heltai Jenőnek ilyen című regényével november 13-án új regényvállalat indul meg a legelső magyar könyvkiadóvállalat, az Atheneum kiadásában. A vállalat célja: olcsó pénzért, tetszetős, modern formában, irodalmi értékkel bíró magyar és külföldi regényeket adni  a magyar olvasóközönségnek, értékes munkákat nem füzetes kiadásban, hanem könyvalakban, jó papíron, művészi borítékkal. A vállalat címe olcsó regény és minden könyv 160—180 oldalon, művészi címlappal jelenik meg, amelyet a kiváló magyar rajzolómüvész, Vadász Miklós alkot. Egy-egy regény ára 60 fillér. Minden kötet teljesen befejezett mű. Az Olcsó Regény első száma november 13-án jelenik meg és azontúl minden két hétben újabb regényt bocsát a könyvpiacra a kiadó. Az Olcsó Regény Nyíregyházán Az Est és a Nyírvidék minden rikkancsánál kapható lesz, árulni fogják az összes tőzsdék, valamint kapható lesz a Nyírvidék kiadóhivatalában is.