Vannak hozzánk méltatlan emberek. Bár még nem tudtam kideríteni, hogy egy-egy rosszindulaton, és kicsinyességen alapuló helyzet, az valódi rosszindulat-e, vagy csak olyan ostoba, és egyszerű-e egy-egy személy, mint egy faék.

Az utóbbi rosszabb, hiszen ha buta embert szeretünk meg, az önnön butaságunkat mutatja meg. De vajon meddig van jogunk hallgatni? Vagy ha igaz az a felvetés, hogy egyszerű gondolkodóról van szó, akkor, ha méltatlankodni kezdünk, nem-e tengerbe hordunk vizet…